„Hiszen világunk mulandósága és változékonysága szépségének és épségének fontos összetevője. A költők ezért vannak gyakran annyira elemükben, midőn a változást, az emberi élet mulandóságát éneklik meg.[...]



Több ez a szépség, mint dallamos képek sora, s az enyészet témája nem pusztán attól nyeri fényét, ami szertebomlik. Inkább az a helyzet, hogy a képek - noha magukban is szépek - a szertefoszlás folytán nyertek életet. A költő elragadja szilárdságukat, s egyébként szoborszerű, architekturális szépségüket zenévé emeli, zenévé, amely mihelyt felcsendül, el is enyészik. A tornyok, paloták és templomok megremegnek, és a bennük feszülő élet a szabadba tör. Élni annyi, mint elmúlni, megmaradni s folytatódni pedig: halál. [...]


A költők ugyanis ismerik az igazságot, hogy élet, változás, mozgás és bizonytalanság csupán egy és ugyanannak a dolognak különböző nevei. Ha bárhol, hát itt valóban szép az igaz, hiszen a mozgás és a ritmus minden szépségnek a lényege. A szobrászatban, az építészetben és a festészetben a befejezett forma mozdulatlan, ám tekintetünk mégis csak akkor leli gyönyörűségét a műalkotásban, ha az kissé kiegyensúlyozatlan, ha - bár mondjuk kőbe merevült - olyan, mintha mindjárt életre kelne.”


Alan Watts: A bizonytalanság bölcsessége [A fősodor]


„A költő egy köztünk élő ember, aki olyat mond ki, amit mindenki érez, vagy érezni szeretne. Ha nincs meg bennünk ez gondolat, a jó költő versét olvasva azt mondjuk: én is ilyet szeretnék érezni!”

Barta Zoltán: Előragyog majd az idő c. blogbejegyzés

„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok” – figyelmezteti Kazinczy költőtársait.


Üdvözlök, minden kedves látogatót!

Szabadidőben, ha tehetem,verseket, novellákat, és aforizmákat írogatok. Soraimban a pillanat kifejezésére törekszem, és nem a szabályokat követem:-) Az írásaimat Bartók Emerencia néven teszem közzé. Ebben a blogban rendszeresen megjelentetek saját aforizmákat és verseket, melyeket teljes szívvel ajánlok mindenkinek.

Mert az igaz szó örök, de csak az írás őrzi meg örökre.

Bartók Emerencia


2011. szeptember 24., szombat

Álom mámor

Ámor mámor, csengő patak,

megtalállak bármerre vagy.

Falevelek rejtekében,

kicsi szívem szegletében.



Szív dallama elkísér,

megmártózik, benne él.

Csilingel, ha rád találtam,

tükrében képedet láttam.



Egy lélek, mely messze él,

versben nyugovóra tér.

Pihenj csak a versemben,

ott vagy az én szívemben.



Soha onnét ki nem veszlek,

lépes mézzel etetgetlek.

Minden szóban zár van,

kulcs vagy Te e zárban.



Megtanulok beszélni,

titkokat is bevésni.

Akkor Te a fában,

ott leszel egy ágban.



Csimpaszkodva rajta ülsz,

a patakba nem kerülsz.

Illatában sütkérezel,

álmaimban velem leszel.



2011. szeptember 25.

Bartók Emerencia
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: ,
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)