Hiszen világunk mulandósága és változékonysága szépségének és épségének fontos összetevője. A költők ezért vannak gyakran annyira elemükben, midőn a változást, az emberi élet mulandóságát éneklik meg.[...]



Több ez a szépség, mint dallamos képek sora, s az enyészet témája nem pusztán attól nyeri fényét, ami szertebomlik. Inkább az a helyzet, hogy a képek - noha magukban is szépek - a szertefoszlás folytán nyertek életet. A költő elragadja szilárdságukat, s egyébként szoborszerű, architekturális szépségüket zenévé emeli, zenévé, amely mihelyt felcsendül, el is enyészik. A tornyok, paloták és templomok megremegnek, és a bennük feszülő élet a szabadba tör. Élni annyi, mint elmúlni, megmaradni s folytatódni pedig: halál. [...]


A költők ugyanis ismerik az igazságot, hogy élet, változás, mozgás és bizonytalanság csupán egy és ugyanannak a dolognak különböző nevei. Ha bárhol, hát itt valóban szép az igaz, hiszen a mozgás és a ritmus minden szépségnek a lényege. A szobrászatban, az építészetben és a festészetben a befejezett forma mozdulatlan, ám tekintetünk mégis csak akkor leli gyönyörűségét a műalkotásban, ha az kissé kiegyensúlyozatlan, ha - bár mondjuk kőbe merevült - olyan, mintha mindjárt életre kelne.


Alan Watts: A bizonytalanság bölcsessége [A fősodor]


A költő egy köztünk élő ember, aki olyat mond ki, amit mindenki érez, vagy érezni szeretne. Ha nincs meg bennünk ez gondolat, a jó költő versét olvasva azt mondjuk: én is ilyet szeretnék érezni!

Barta Zoltán: Előragyog majd az idő c. blogbejegyzés

Jót s jól! Ebben áll a nagy titok” – figyelmezteti Kazinczy költőtársait.


Üdvözlök, minden kedves látogatót!

Szabadidőben, ha tehetem,verseket, novellákat, és aforizmákat írogatok. Soraimban a pillanat kifejezésére törekszem, és nem a szabályokat követem:-) Az írásaimat Bartók Emerencia néven teszem közzé. Ebben a blogban rendszeresen megjelentetek saját aforizmákat és verseket, melyeket teljes szívvel ajánlok mindenkinek.

Mert az igaz szó örök, de csak az írás őrzi meg örökre.

Bartók Emerencia

2014. május 28., szerda

Anyának lenni


( Ha megszületett)

Anyák napja van, és erről én
csak annyit mondhatok,
hogy anyának lenni
nagyszerű dolog.

Sok szenvedéssel jár
míg a gyermeked
a világra hozod,
de a születését azonnal
szinte fel sem fogod.

Látni őt először,
másodszor, sokadszor,
míg végül rádöbbensz,
hogy akár hányszor is látod őt,
már soha nem tudsz betelni vele.

Attól fogva, hogy gyermeked van,
lényegtelenné válik minden,
ami addig volt az életedben.

Rájössz, és csak akkor igazán,
hogy ami időt nélküle töltöttél,
az nem is volt teljes élet.

Persze teltek a napok akkor is,
de igazi értelme akkor lett,
amikor a kis keze ösztönösen,
először feléd nyúlt,
és várta az óvó tekinteted,
a gondoskodó figyelmedet,
és egy szó nélkül kérte
a te kezedet.

( Bartók Emerencia)
2010. május 2.


------
Ezen átestünk mind, ha nem is édesanyaként, de gyermekként mindenki megélte már ezt a csodát...

2012. január 3., kedd

Újév

Kétezer és már egy tucat éve érik az a gondolat,
milyen lesz az előttünk álló 365 nap.
Az első hűvös öleléssel vidáman megdideregtet,
a második izgalmába szinte észrevétlen kerget.
Harmadik nap tétovázva nézünk szét a nagyvilágba',
ha sétálunk, belebújunk a jó meleg nagykabátba.
Az első hétnek derekára, felfogjuk végre valahára,
nem repül majd a sült galamb idén sem csak úgy a szánkba.

2012. január 1.

Bartók Emerencia

2011. szeptember 24., szombat

Álom mámor

Ámor mámor, csengő patak,

megtalállak bármerre vagy.

Falevelek rejtekében,

kicsi szívem szegletében.



Szív dallama elkísér,

megmártózik, benne él.

Csilingel, ha rád találtam,

tükrében képedet láttam.



Egy lélek, mely messze él,

versben nyugovóra tér.

Pihenj csak a versemben,

ott vagy az én szívemben.



Soha onnét ki nem veszlek,

lépes mézzel etetgetlek.

Minden szóban zár van,

kulcs vagy Te e zárban.



Megtanulok beszélni,

titkokat is bevésni.

Akkor Te a fában,

ott leszel egy ágban.



Csimpaszkodva rajta ülsz,

a patakba nem kerülsz.

Illatában sütkérezel,

álmaimban velem leszel.



2011. szeptember 25.

Bartók Emerencia

2011. április 1., péntek

Míg élek…(Via)

Naponta látom és érzem a napot,
esténként bámulom a sok csillagot.
Olykor ború lepi el az eget,
a nap nem hoz derűs fényt,
mindent eltakarnak a fellegek.

De míg élek,
egy felhő sem szegheti kedvedet,
derűssé varázsolok mindent neked.
Előcsalogatom a napot,
és felragyogtatom csillagod.

Megérintem a lelked,
megrezegtetem a szíved,
s míg nem mondok halk szóval istenveledet,
ha kell megfogom, a kezedet…

Bartók Emerencia
2010. augusztus 28.

2010. április 24., szombat

Milyen vagyok?











Én másmilyen vagyok, mint bárki más, ezért én, (úgy érzem) nem vagyok hibás.

( Bartók Emerencia )