„Hiszen világunk mulandósága és változékonysága szépségének és épségének fontos összetevője. A költők ezért vannak gyakran annyira elemükben, midőn a változást, az emberi élet mulandóságát éneklik meg.[...]



Több ez a szépség, mint dallamos képek sora, s az enyészet témája nem pusztán attól nyeri fényét, ami szertebomlik. Inkább az a helyzet, hogy a képek - noha magukban is szépek - a szertefoszlás folytán nyertek életet. A költő elragadja szilárdságukat, s egyébként szoborszerű, architekturális szépségüket zenévé emeli, zenévé, amely mihelyt felcsendül, el is enyészik. A tornyok, paloták és templomok megremegnek, és a bennük feszülő élet a szabadba tör. Élni annyi, mint elmúlni, megmaradni s folytatódni pedig: halál. [...]


A költők ugyanis ismerik az igazságot, hogy élet, változás, mozgás és bizonytalanság csupán egy és ugyanannak a dolognak különböző nevei. Ha bárhol, hát itt valóban szép az igaz, hiszen a mozgás és a ritmus minden szépségnek a lényege. A szobrászatban, az építészetben és a festészetben a befejezett forma mozdulatlan, ám tekintetünk mégis csak akkor leli gyönyörűségét a műalkotásban, ha az kissé kiegyensúlyozatlan, ha - bár mondjuk kőbe merevült - olyan, mintha mindjárt életre kelne.”


Alan Watts: A bizonytalanság bölcsessége [A fősodor]


„A költő egy köztünk élő ember, aki olyat mond ki, amit mindenki érez, vagy érezni szeretne. Ha nincs meg bennünk ez gondolat, a jó költő versét olvasva azt mondjuk: én is ilyet szeretnék érezni!”

Barta Zoltán: Előragyog majd az idő c. blogbejegyzés

„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok” – figyelmezteti Kazinczy költőtársait.


Üdvözlök, minden kedves látogatót!

Szabadidőben, ha tehetem,verseket, novellákat, és aforizmákat írogatok. Soraimban a pillanat kifejezésére törekszem, és nem a szabályokat követem:-) Az írásaimat Bartók Emerencia néven teszem közzé. Ebben a blogban rendszeresen megjelentetek saját aforizmákat és verseket, melyeket teljes szívvel ajánlok mindenkinek.

Mert az igaz szó örök, de csak az írás őrzi meg örökre.

Bartók Emerencia


2012. január 3., kedd

Újév

Kétezer és már egy tucat éve érik az a gondolat,
milyen lesz az előttünk álló 365 nap.
Az első hűvös öleléssel vidáman megdideregtet,
a második izgalmába szinte észrevétlen kerget.
Harmadik nap tétovázva nézünk szét a nagyvilágba',
ha sétálunk, belebújunk a jó meleg nagykabátba.
Az első hétnek derekára, felfogjuk végre valahára,
nem repül majd a sült galamb idén sem csak úgy a szánkba.

2012. január 1.

Bartók Emerencia
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)