Anyának lenni

( Ha megszületett)

Anyák napja van, és erről én

csak annyit mondhatok,

hogy anyának lenni

nagyszerű dolog.

Sok szenvedéssel jár

míg a gyermeked

a világra hozod,

de a születését azonnal

szinte fel sem fogod.

Látni őt először,

másodszor, sokadszor,

míg végül rádöbbensz,

hogy akár hányszor is látod őt,

már soha nem tudsz betelni vele.

Attól fogva, hogy gyermeked van,

lényegtelenné válik minden,

ami addig volt az életedben.

Rájössz, és csak akkor igazán,

hogy ami időt nélküle töltöttél,

az nem is volt teljes élet.

Persze teltek a napok akkor is,

de igazi értelme akkor lett,

amikor a kis keze ösztönösen,

először feléd nyúlt,

és várta az óvó tekinteted,

a gondoskodó figyelmedet,

és egy szó nélkül kérte

a te kezedet.

( Bartók Emerencia)

2010. május 2.

------

Ezen átestünk mind, ha nem is édesanyaként, de gyermekként mindenki megélte már ezt a csodát...

Újév

Kétezer és már egy tucat éve érik az a gondolat,
milyen lesz az előttünk álló 365 nap.
Az első hűvös öleléssel vidáman megdideregtet,
a második izgalmába szinte észrevétlen kerget.
Harmadik nap tétovázva nézünk szét a nagyvilágba',
ha sétálunk, belebújunk a jó meleg nagykabátba.
Az első hétnek derekára, felfogjuk végre valahára,
nem repül majd a sült galamb idén sem csak úgy a szánkba.

2012. január 1.

Bartók Emerencia

Álom mámor

Ámor mámor, csengő patak,

megtalállak bármerre vagy.

Falevelek rejtekében,

kicsi szívem szegletében.



Szív dallama elkísér,

megmártózik, benne él.

Csilingel, ha rád találtam,

tükrében képedet láttam.



Egy lélek, mely messze él,

versben nyugovóra tér.

Pihenj csak a versemben,

ott vagy az én szívemben.



Soha onnét ki nem veszlek,

lépes mézzel etetgetlek.

Minden szóban zár van,

kulcs vagy Te e zárban.



Megtanulok beszélni,

titkokat is bevésni.

Akkor Te a fában,

ott leszel egy ágban.



Csimpaszkodva rajta ülsz,

a patakba nem kerülsz.

Illatában sütkérezel,

álmaimban velem leszel.



2011. szeptember 25.

Bartók Emerencia

Míg élek…(Via)

Naponta látom és érzem a napot,

esténként bámulom a sok csillagot.

Olykor ború lepi el az eget,

a nap nem hoz derűs fényt,

mindent eltakarnak a fellegek.

De míg élek,

egy felhő sem szegheti kedvedet,

derűssé varázsolok mindent neked.

Előcsalogatom a napot,

és felragyogtatom csillagod.

Megérintem a lelked,

megrezegtetem a szíved,

s míg nem mondok halk szóval istenveledet,

ha kell megfogom, a kezedet…

Bartók Emerencia

2010. augusztus 28.

Milyen vagyok?

Én másmilyen vagyok, mint bárki más, ezért én, (úgy érzem) nem vagyok hibás.

( Bartók Emerencia )